Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Szemelvények

Varga Mátyás
Bódis-hegyi tavasz


Szép tavasz, ó jöjj el újra!
Kedves tavasz, csak gyere már.
Hozz lombos erdőt, dalt, virágot,
Véle díszítsd, hintsd illatod.
Úgy szeretek föl, hegyre járni,
Hallgatni víg madár dalát,
Zöld fű s virág közt hemperegni,
Élvezni a nap aranyló sugarát.

 A magas hegytetőről szertenézni,
Régi szép ifjúságom újra felidézni.
De máris integet a kis csipkerózsaág,
S velem dalol, csicsereg az egész
Bódis-hegyi madárvilág.

Itt nyílik a szép, fürtös gyöngyvirág,
S bokor tövében búvó, kéklő ibolya,
Melyet messziről elárul bódító,
Kellemesen hangos illata.
Majd előkerül a fanyelű bugylikés,
Mely kőrisfába kettős szívet vés.
S az gyöngybetűkkel összeforrva él,
Mint alatta, gyökérodúba rejtett
Sárguló, kicsi szerelmes levél.

 Ide járok, gyalogösvényt taposva,
Szótlan áhítattal, kéthetente.
Óvatosan, vigyázva, jaj! Rá ne lépve,
Mert itt van eltemetve fiatalságom
Még mindig élő, ifjú lelke.

 

Varga Mátyás
Szerelem

 Kezem beleremeg,
Míg e pár sort megírom,
Úgy, mint a tested,
Ha tánc közben átkarolom.

 Hej, be rég, be rég
Volt részem benne,
Hogy szeretjük egymást,
Mintha igaz sem lenne.

 Pedig azóta is tekintetünk
Hányszor, de hányszor összetévedt,
Két csillagfény, mint mindig,
Most is megigézett.

 S én, mint hűséges eb,
Úgy lesem tekinteted,
Hogy csak egy pillanatra
Megfoghassam hűvös kis kezed.

 Most epedő vágy
Bennem halmozódik,
Reményem gyöngyszemed
Sugarából táplálkozik.

 Mely fénykévében
Szűnik vágyó gyötrelem,
S vele helyet cserél
A bájos, az édes szerelem.

 

I hob schon drei Somma
(Népdal)

 I hob schon drei Somma,
Das heim geh foa gnomma.
I hob svhon drei Somma,
Mein Tiendel net gesehn.

 Wo soll ich sich suchen,
Wo wer ich sich finden.
In Dannen Wald trinna,
Dort is sich zuhaus.

Ich sieh schon die Dannen,
Wos Tiendel tut wannen.
 I sieh schon das Fenste,
Wos Tiendel raus schaut.

 Ei griesti-Gott Engel,
Komm ausa a Weingel.
Komm ausa a Weingel,
I wühl dier was sogn.

 I traumi neth ausi,
So speth bei der Nocht.
Ei griesti-Gott Schätzel,
Wos host-ma den Procht.

  Wos soll ich dier bringe,
A Ringel am Finge.
A Ringel am Finge,
A Pussel aufs Mund.